Az elmúlt év augusztusában megnyílt a keszthelyi Festetics-kastély gazdagon berendezett díszebédlője. Ennek alkalmából 2023-ban az étkezés témája kerül a középpontba: felidézzük a Festetics család és a gasztronómia kapcsolatát. Rovatunkban múlt századi hírek, történetek és receptek alapján idézzük fel a 19-20. század gasztrotörténelmét, fókuszban a főnemesi családdal és Keszthellyel. A 19. század második felét és a 20. század elejét a történelemben a „boldog békeidők” jelzővel illetjük. Ez a korszak mind a Festetics család, mind Keszthely és környéke történelmének meghatározó ideje. Ebben az időben nyerte el ma is látható formáját a keszthelyi kastély. 1911-ben Festetics II. Tasziló magyar hercegi címet kapott Ferenc József uralkodótól. Ekkor jelentek meg a kastélyban és Keszthelyen a modern kor eszközei: bevezették a telefont és a villanyvilágítást. Gőzmozdonyok és gőzhajókon kívül már automobillal is lehetett közlekedni – a Festetics családnak is volt ilyen jármű a tulajdonában. Ez az a korszak, amikor Keszthely a balatoni fürdőélet egyik meghatározó települése lett. Fontos lett az idegenforgalom és a vendéglátás és az is, hogy milyen szálláshelyek és szórakozási lehetőségek várják a Balaton mellé érkezőket, valamint az is, hogy mi kerül a Festetics család, az éttermek és a vendéglők asztalaira.

1. kép: A keszthelyi belváros és a kastély egy korabeli képeslapon

Keszthely első vendégfogadója az Amazon szálló volt, amely sokáig volt a Festeticsek tulajdonában. A 19.-20. század fordulóján mind a belvárosban, mind a Balaton partján számos helyen tudták elkölteni az ebédet vagy a vacsorát a keszthelyiek és az ide utazók. Az egykori reklámokat olvasva vonzó árak és széles kínálat várta az éhes vendégeket. A belvárosi szállodák – a Festetics-kastélyhoz közeli Amazon, a Fő téri Hungária, a Kisfaludy utcai Bronner és a Kossuth Lajos utcai Leitner – éttermeit nemcsak a nyári főszezonban, hanem egész évben fel lehetett keresni. Különféle ünnepekhez – például nyári mulatságokhoz és farsangi bálokhoz – kapcsolódva nemegyszer több fogásos menüsort fogyasztottak el a jelenlévők, amelyek levest, előételt, főfogást és desszertet tartalmaztak. A kisebb belvárosi éttermek – példaként a Bakacs utcai Helbek és Lusztig, a Fő téri Szommer vagy a Vásár téri Stampfel – már egyszerűbb, a közismert magyar konyha remekeit, úgymint halászlét vagy túrós csuszát sok tejfellel is ajánlottak vendégeinek. A Deák Ferenc utcai Reischl-féle sörüzem kerthelyisége és a Fő téri Zitterbarth-cukrászda is kedvelt hely volt annak, aki egy pohár helyi sört vagy egy-két gombóc fagylaltot keresett. A keszthelyi pályaudvar szomszédságában álló Vasúti szálloda étterme, a közkedvelt Resti és a Balaton-parti Hullám szálló konyhája – mindkettőt Strausz Miksa vezette – a nyári főszezonban vonzotta a finom falatokra és helyi ízekre vágyókat. A 20. század elejéről fennmaradt az utóbbi étterem kínálata, amely szerint a fürdővendégek reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát is kérhettek. Délben éppúgy, mint a belvárosi szállók éttermeiben levest, előételt, sült húst és tésztafélét kaptak a vendégek menüben, amit nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekek részére is elkészítettek kisebb adagban.

2. kép: A keszthelyi Balaton-part egy korabeli képeslapon

A finom ételekhez nemes alapanyagokra volt szükség. A Festetics család uradalma és erdei szinte mindent megtermeltek. A főnemesi gazdaság és kertészet hírnevet egykoron, példaként az itt termelt körték, őszibarackok és eprek még díjakat is nyertek különféle mezőgazdasági kiállításokon, nem beszélve a főnemesi uradalomban tenyésztett állatokat bemutató szakmai rendezvényeken kapott magas minősítésekről. A Festeticsek vendégeit ezekből a hozzávalókból készült felszolgált változatos fogások várták ebéd- vagy vacsoraidőben a kastély díszebédlőjében. A keszthelyi éttermek szakácsai a helyi üzletekben és a piacon szerezték be a konyhába szánt alapanyagokat. A háziasszonyok közül is sokan tettek így. A 19-20. század fordulóján a fürdővárosban hat hentes-mészáros dolgozott, így jutottak hozzá a főzni vágyók különféle húsfajtákhoz. A keszthelyi piacon többek között szárnyasokat, tejtermékeket, zöldséget és gyümölcsöt, a pékeknél kenyérféléket, a belvárosi üzletekben pedig fűszereket lehetett vásárolni. A balatoni halászok jóvoltából pedig mindig volt elegendő hal és egyéb vízi teremtmény – például béka –, és a belőlük készült ételek gyakran megjelentek az étlapokon éppúgy, mint az otthoni és a kastélybeli fehér asztalon.