A „keszthelyi mágnes”

A „keszthelyi mágnes”

Festetics Julianna (1753-1824)

2024-ben Festetics Julianna grófnő halálának 200. évfordulójára emlékezünk.

«Elfelejtetted megírnia, hogy a keszthelyi mágnes magához húzván, későbben indultál el Keszthelről.» – írta többek között Széchényi Ferenc édesanyja, Cziráky Mária fiának 1775. február 2-án kelt levelében. Az említett „keszthelyi mágnes” az ifjú gróf sógornője, Festetics Julianna volt. Hogy a keszthelyi főnemesi család tagja milyen hatást gyakorolt Nagycenk urára és milyen volt az ifjú hölgy valójában, az kiderül Festetics Julianna életrajzából.

A „keszthelyi mágnes” – Festetics Julianna (1753-1824)

Széchényi Ferencné Festetics Julianna

A családi háttér

Festetics Julianna 1753. október 30-án született Jabloncán Festetics III. Pál és Bossányi Julianna első gyermekeként. Később született testvérei közül érdemes megemlíteni az 1755-ben született Györgyöt. aki Európa első felsőfokú mezőgazdasági intézményének, a Georgikonnak lett az alapítója és az ő nevéhez fűződik többek között a magyar felvilágosodás egyik fontos kulturális rendezvénysorozatának, a Helikoni Ünnepségeknek a létrehozása. Az 1764-ben született Imre öccse pedig méltán tekinthető a „genetika nagyapjának”, aki juhok tulajdonságait megfigyelve írta meg 1819-ben a genetikai fontos szabályait.

A „keszthelyi mágnes” – Festetics Julianna (1753-1824)

Az ifjú Festetics Julianna

Festetics Julianna oktatásában – ahogy a többi arisztokrata családban szokás volt – nagyon fontos volt a családi háttér. Édesapja, Festetics III. Pál ebben az időben egyre fontosabb hivatali posztokat töltött be Bécsben, a császárvárosban. A gyermekek korai nevelése főként édesanyjuk, Bossányi Julianna kezében volt. Festetics Julianna alsóbb tanulmányai elvégzése után a pozsonyi Notre Dame de Sion apácák intézetében járt, ahol művelt, több nyelven – németül, angolul, franciául és olaszul – kiválóan beszélő ifjú hölgyként fejezte be az iskolát.

Különös házasságok

Festetics Julianna 19 éves volt, amikor 1772-ben feleségül ment a 21 éves Széchényi Józsefhez, Széchényi Zsigmond és Cziráky Mária legidősebb fiához. A házasság rövid volt és gyermektelen. 1774. november 30-án az ifjú férj vadászbalesetet szenvedett. Julianna 21 évesen özvegy maradt. Özvegyi jogként a Széchényi család horpácsi kastélyában élhetett volna, ám férje öccse, Széchényi Ferenccel egyezségre jutott. Az 1754-ben született Ferenc nem volt közömbös sógornője iránt, sőt ez még testvérének, Józsefnek is feltűnt. Utolsó, 1774. október 19-én kelt levelében meg is jegyezte, hogy: „…s még a feleségem nadjobb böcsben vólt előted, mind testvér bátyád. Én is azért most az edjszer halgatok s maradok atyafiságos szeretetedben bé rekesztve.”

A „keszthelyi mágnes” – Festetics Julianna (1753-1824)

Széchényi Ferenc és Festetics Julianna

Széchényi Ferenc és Festetics Julianna házasságára három évet kellett várnia. Eleinte mind a két család – a Festetics és a Széchényi is – egyaránt ellenezték a házasságot a sógori-sógornői kapcsolat miatt. Széchényi Ferenc egyik legjobb barátja Festetics Julianna testvére, I. György volt. Az ifjú gróf kezdettől fogva támogatta testvérének és barátjának kapcsolatát. A vonzalom erősebb volt a két fiatal között, ahogy azt a szülők feltételezték, és ahogy azt Cziráky Mária is írta 1775-ben egy fiának szóló levélben. Végül pápai engedéllyel – 6000 tallér megfizetésével – 1777. augusztus 17-én Kópházán megtartották az esküvőt. A házasságból hat gyermek született, közülük öten megélték a felnőttkort: György 1778-ban, ám ő sajnos pár hónappal később meghalt. Utána 1781-ben Lajos, 1783-ban Franciska, 1788-ban Zsófia, 1789-ben Pál, végül pedig 1791-ben István, akit méltán hívhatunk a magyar történelemben a „legnagyobb magyarnak”.

Széchényi Ferenc és Festetics Julianna harmonikus házasságban éltek. «Mert íme ilyen házastárssal bírok, kit méltán gyöngyfeleségnek, drága jó édesanyának, okos háziasszonynak nevezhetek.« – írta egy levelében a férj egy barátjának. Kazinczy Ferenc, amikor Bécsben meglátogatta a Széchényi családot, elragadtatással írt a szülőkről és a családról és arról is, hogy a gyerekeket magyar szellemben nevelik.

Ásványok és kövek a tudomány szolgálatában

Festetics Julianna méltó társa volt férjének életük során. Amikor Széchényi Ferenc hivatali pozíciókat töltött be, támogatta és segítette, amikor pedig visszavonult – például II. József uralkodásának második felében, akkor is mellette állt. Példaként az 1790-1791-ben Nápolyban tett diplomáciai utat érdemes feleleveníteni: Festetics Julianna olasz nyelvtudását felhasználva igyekezett még inkább eredményessé tenni ezt az utazást férje és a császári ház számára.

A „keszthelyi mágnes” – Festetics Julianna (1753-1824)

Nápoly korabeli térképe az 1790-es évekből

Széchényi Ferenc 1802-ben királyi engedélyt kért, hogy tudományos gyűjteményét múzeumnak ajándékozza. Ez év november 25-én többezer kötetes könyvtárát és kéziratgyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta – ezzel létrehozva a nevét viselő Országos Széchényi Könyvtárat, valamint a Nemzeti Múzeumot. Ezért az 1807. évi országgyűlés XXIV. törvénycikkelyébe érdemeit és adományait törvénybe foglalták. Felesége, Festetics Julianna évek óta különféle kőzeteket, növényeket és ásványokat gyűjtött, valamint vásárolt meg. Ezt az értékes gyűjteményt, valamint az ezekről az ásványi anyagokról szóló írásokat és könyveket a grófnő szintén a férje által alapított gyűjteménynek adta. Ez megalapozta a később létrejött természettudományi Múzeum gyűjteményét. (Sajnos a gyűjtemény az 1956-os tűzvészben elégett)

Az utolsó évek

Az 1810-es években a Széchényi-házaspár visszavonult életet élt, ám amikor tehették, akkor bécsi házukban fogadtak vendégeket. Sajnos mindketten több betegséggel is küszködtek, ám a látogatóik beszámolói szerint, mindenki érezte rajtuk, hogy mennyire szeretik és tisztelik egymást.

A „keszthelyi mágnes” – Festetics Julianna (1753-1824)

Gróf Széchényi Ferenc

Széchényi Ferenc 1820. december 13-án súlyos betegség után elhunyt. Felesége mélyen gyászolta. Festetics Julianna egészségi állapota férje halála után hanyatlott. Élete utolsó három évében a nyarakat a karlsbadi fürdőben töltötte. Sokat segített gyermekeinek. 1823. december 28-án beszélt utoljára legkisebb fiával, Széchenyi Istvánnal. Festetics Julianna örömmel hallotta, hogy fia otthagyja a katonaságot, viszont arra próbálta rávenni, hogy ne lépjen politikai pályára.

A „keszthelyi mágnes” – Festetics Julianna (1753-1824)

Gróf Széchenyi István

Sajnos Festetics Julianna 1824. január 20-án, 71 éves korában Bécsben bekövetkezett halála miatt nem érhette meg, hogy milyen politikai és hazafiúi pályát fog majd legkisebb fia, István befutni. Festetics Juliannát Nagycenken a Széchényi család kriptájában helyezték végső nyugalomra.

1817-ben ünnepelte a Széchényi-házaspár házasságuk 40. évfordulóját, édesanyjuk születésnapjára gyerekeik egy albummal kedveskedtek neki. Széchenyi István egy verset írt az édesanyjához, akit a legjobb édesanyának nevezett, a versből pedig kiderül, hogy milyen hatással volt rá:

„Íme tűz és fegyver között imádsággal tartottál,
Beteg ágyaimban gyorsan te magad ápolgattál,
Te oktattál,
Tanácsoltál,
Te plántáltád szívembe a jót, melyből vagyok s leszek,
S ami csekélyt Isten Uram, s Hazámért teszek,
A te munkád!”

Források:

Fraknói Vilmos: Széchényi Ferencz, 1754-1820. Budapest, 1902.
https://mek.oszk.hu/05400/05481/html/index.htm

Hazai ’s Külföldi Tudósitások. 1824. február 7. 81-82. oldal
Hegyaljai Kiss Géza: Széchenyi István édesanyja. Új Idők. 1941. szeptember 7. – 292-293. oldal
Dr. Szabó Dezső: A herceg Festetics család története. 1928.

 

A képek forrásai:

  1. kép: Johann Ender: Gróf Széchényi Ferencné Festetics Julianna
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Festetics_Julianna#/media/F%C3%A1jl:Ender,_Johann_-_Countess_Ferencn%C3%A9_Sz%C3%A9ch%C3%A9nyi,_Julianna_Festetich_(1817).jpg
  1. kép: Az ifjú Festetics Julianna
    https://festeticsorokseg.hu/person_festetics-julianna
  1. kép: Széchényi Ferenc és Festetics Julianna:
    https://mek.oszk.hu/05400/05481/html/02.htm#d1e1207
  2. kép: Nápoly térképe az 1790-es évekből
    https://commons.wikimedia.org/wiki/File:1790_map_of_Naples.jpg5. kép: Johann Ender: Gróf Széchényi Ferenc
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9ch%C3%A9nyi_Ferenc_(politikus)#/media/F%C3%A1jl:Johann_Ender_-_Portrait_of_Ferenc_Sz%C3%A9ch%C3%A9nyi.jpg
  1. kép: Johann Ender: Gróf Széchenyi István (1818)
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9chenyi_Istv%C3%A1n#/media/F%C3%A1jl:Ender_Szechenyi_1818.jpg
Széchenyi István mellszobra

Széchenyi István mellszobra

„Milly élethűek e vonások, hogy tükrözik vissza e nagy lelket!”

2024-ben Széchenyi István édesanyja, Festetics Julianna halálának 200. évfordulójára emlékezünk. A keszthelyi Festetics-kastély gyűjteményében sajnos nem található arckép a grófnőről, fiáról azonban egy különleges portré látható a kiállításon. Bár az élete végéhez közeledő Széchenyit ábrázoló szobor Festetics Julianna halála után több mint 30 évvel készült, a műalkotás felidézi a két történelmi család, a Széchényiek és a Festeticsek egyesülését megtestesítő államférfit, akiben tovább élt az édesanyán keresztül a Festetics család hazát szolgáló tenni akarása.

Széchenyi István mellszobra

A Festetics-kastély enteriőrkiállításán, a zöld szalonban látható a Széchenyi Istvánt ábrázoló bronz mellszobor. A mű a kastély eredeti berendezéséhez tartozott: a Festetics III. György idejében, 1940 körül készült archív fotókon a nagykönyvtárban áll az egyik pulton.

Széchenyi István mellszobra

A bronzszobor Hans Gasser (1817–1868) osztrák festő és szobrász műve, ahogy ezt a szobor hátulján lévő HG  jelzet is bizonyítja. Gasser a bécsi művészeti akadémián és Münchenben tanult. Inkább szobrászként vált jelentőssé: híres épületplasztikái mellett portrékat is készített. Európa számos városában dolgozott, végül Pesten halt meg. Bécsi műhelyében tanítványa volt többek között Izsó Miklós és az akkor még szobrásznak készülő Lotz Károly.

 A Széchenyi-szobor mintázása 1858 augusztusában kezdődött Döblingben. (Az agyagból megmintázott arcmás után fehér márványból készült el a végleges mű, illetve többek között a kastélyban látható bronzmásolat.) Széchenyi naplójában kétszer említi a szobrász látogatását. 1859. november 29-én csak a nevét, és 1860. március 8-án (halála előtt éppen egy hónappal), amikor a művész a szobron az utolsó simításokat végezte: „Meglátogat Madame. Gasser, hogy befejezzen.” Széchenyit felesége vette rá, engedje meg, hogy Gasser szobrot készíthessen róla a család számára. Az első ülésre a gróf kezelőorvosa, Rudolf Gussmann így emlékszik: „A gróf tiltakozott, minek többszörösíttessék egy oly lény, ki a maga csupa egyedüliségében is ráunt magára. A gróf nem ült, hanem a szobában mindig fel s alá járt, a grófné ült a félárnyékban, figyelve, hogy mi lesz. A gróf nyugtalan, a művész nyugtalan, csak a grófné akart mindenkit szelíd szavakkal csillapítani. Mintha azt mondaná a gróf: »Érdemes-e fáradságra az én fájdalomban feloszló létemet agyag és márványban halhatatlanítani?«”

 Josef Kriehuber osztrák festő, litográfus Hans Gasser szobra alapján készített egy litográfiát, amelyet a mellszobor mellett Széchenyi legjobb öregkori ábrázolásának tartanak. A grafika egy példánya megtalálható a Helikon Könyvtár gyűjteményében. (Felirata: Gasser után Kriehuber.)

Széchenyi István mellszobra

Kriehuber portréiról volt híres, készített arcképet többek között Deák Ferencről és Liszt Ferencről is, de Beethovent, Schubertet és számos politikust és arisztokratát is megörökített.

 Werfer Károly „műnyomdája” még 1860-ban megjelentette Kriehubernek a Gasser-szobor alapján készült portréját. Ugyanő kiadott egy kőnyomatot Ludwig Angerernek a szoborról készült fényképéről. A nyomat egy példánya ugyancsak megtalálható a Helikon Könyvtárban.

Széchenyi István mellszobra

A Széchenyi halála után készült öregkori arcképek szinte mindegyikének Gasser szobra volt a mintája. A szobor nemcsak komoly művészi színvonalat képvisel. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy élő modell után készült, így az egyetlen hiteles portré, amely 1848 után készült Széchenyiről.

„Emlékezzünk régiekről!”

„Emlékezzünk régiekről!”

A Sárvár-Felsővidéki gróf Széchényi nemzetség arckép-gyűjteménye: 1777–1924.

2024-ben a keszthelyi Festetics családból származó Festetics Julianna – a „legnagyobb magyar”, gróf Széchenyi István édesanyja – halálának 200. évfordulójára emlékezünk.

A magyar történelemben betöltött szerepe nagy hatással volt nemcsak kora, hanem az utána következő nemzedékek életére is.

A család keszthelyi könyvtárának felbecsülhetetlen értékű, gazdag állományában se szeri, se száma azoknak a könyvtári dokumentumoknak (könyvek, aprónyomtatványok, levelek stb.), amelyek szorosan köthetők a rendkívül intelligens, művelt, a tudományok és a művészetek iránt is nagy érdeklődést mutató nemes hölgyhöz.

Közülük a legkülönlegesebb dokumentum a Széchényi család történetének egyik legértékesebb és legimpozánsabb darabja, az az album, amelyet Festetics Julianna dédunokája, gróf Széchényi Viktor (1871–1945) földbirtokos, Fejér megyei főispán közreműködésével és anyagi hozzájárulásával adtak ki 1924-ben.

Emlékezzünk régiekről!”

Az 1908 januárjában kelt levelében gróf Széchényi Viktor a következőket írja:

„Kedves Rokon! 

Emlékezzünk régiekről!

Nem ok nélkül kiált így a költő. A régiek emlékéből merítünk példát, tanúságot, lelkesedést a jövőre.

A Széchényiek történetének nagy része előttünk még ismeretlen, családfánk a XVI-ik században már homályba vész.  Kutatások idáig még alig, vagy csak igen fölületesen történtek. Pedig általam legujabban beszerzett egynehány adat is kétségtelenül bizonyítja, hogy a kutatásra tág tér nyílik.

Az utóbbi időben több hazai főnemesi család megíratta történetét. A Széchényiek, kiknek története a magyar nemzet küzdelmének egy élő darabja, nem maradhat el a többiek mögül.

Kutassuk föl a multat és a jelennel bokrétába kötve rögzitsük meg ivadékaink számára.”

Bártfai Szabó László (1880–1964) történész, levéltáros, könyvtáros megbízás útján három kötetben megírta a család történetét, amelyet Budapesten adtak ki 1911 és 1926 között. Eközben jelent meg ez a reprezentatív képes album is, 1924-ben.

A borítóoldal felső sarkában a Széchényi címert körbefogva a család jelmondata olvasható:

„Si deus pro nobis quis contra nos!” – „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!” A bibliai idézet Pál apostol leveleiből való (Róm. 8,31). Érdekesség, hogy a Rákócziak jelmondata is ez volt.

Emlékezzünk régiekről!

A kötéstábla belső oldalán a család másik jelmondata olvasható:

„A keresztény magyar nemes Istenéhez, hazájához, királyához hív, hajló, buzgó, engedelmes, jámbor, bátor, igaz szív!”

Az album első felében a fényképek hatását keltő metszeteken a nemzetség bemutatása gróf Széchenyi Ferenccel és feleségével, Festetics Juliannával kezdődik, majd sorban következnek a felnőtt kort megérő fiaik: Lajos, Pál és István családtagjaikkal, valamint leszármazottaikkal. Néhány képen a birtokok, a lakóhelyül szolgáló kastélyok is jól láthatók. A későbbiekben természetesen már fényképek formájában tekintenek ránk e nagy múltú család tagjai.

Emlékezzünk régiekről!
Emlékezzünk régiekről!

A Széchenyi fiúk családjairól készült felvételek jól elkülönülnek, ugyanis a könyv vágásán külön színezést kaptak és a lapok jobb felső sarka L[ajos], P[ál] és I[stván] betűkkel van jelölve.

Emlékezzünk régiekről!

Széchenyi Viktor grófot idézve:
„Csatolok egy leszármazási táblát is, mely kiterjeszkedik egészen a legifjabb nemzedékig és így a messzebb jövendő ivadékainak is tájékoztatóul szolgáland. (…) Jövendő nemzedékei, vegyetek példát a régieken s igyekezzetek őket egyéni és hazafias erényeken tetézni!”

FERSTETICS? FESTETITS? FESTETICH? FESZTETICS? FESTETICS?

FERSTETICS? FESTETITS? FESTETICH? FESZTETICS? FESTETICS?

A Festetics család nevével több évszázadon keresztül találkozhattak az érdeklődők a történelmi forrásokban, a hivatalos iratokban, a tudományos jellegű könyvekben és az újságok lapjain. Kérdés, hogy hogyan használták és írták alá a család tagjai a nevüket.

Egy 1612-ben kelt oklevélben a család neve a Ferstechych formában szerepelt, amely név később a Ferstetics formában is előfordult. Amikor 1739-ben Festetics Kristóf (1696-1768) megvásárolta a Pethő család keszthelyi birtokait, királyi megerősítésre volt szükségese. Mária Terézia királynő 1741. szeptember 25-én írta alá az erről szóló oklevelet, amelyet a Királyi Könyvek 39. kötetébe is bejegyeztek 1742. május 20-i dátummal. A bejegyzés egyik részletében jól olvasható Festetics Kristóf neve, ahol a családnév a ma is ismert – Festetics – formában, míg a Kristóf keresztnév Christophoro alakban jelent meg. 1. kép: A Mária Terézia által kiadott oklevél részlete Christophoro Festetics névvel (részlet)

1772. február 24-én Festetics III. Pálnak (1722-1782) az uralkodó, Mária Terézia érdemei elismerése jeléül grófi címet adományozott, amelyet gyermekei is viselhettek. Szintén a Királyi Könyvekben jelent meg erről hivatalos irat. A 49. kötetben szereplő bejegyzésben szintén a Festetics formát használják, a keresztnév ebben az esetben nem Pál, hanem Paulo formában íródott. 2. kép: Festetics III. Pál grófi címének bejegyzése a Királyi Könyvekben (részlet)

Festetics I. György (1755-1819), a család egyik legjelentősebb tagja édesapjához, Festetics III. Pálhoz és nagyapjához, Festetics Kristófhoz képest másként írta a nevét, amelyet a névjegykártyáján is olvashatjuk, a családnév végén a cs helyett ts szerepel, és így szerepel a korabeli magyar nyelvű sajtótudósításokban is. 3. kép: Festetics I. György névjegykártyája

Festetics I. György utáni generációk visszatértek a cs betűhöz, innentől kezdve a családtagok hivatalosan a Festetics formát használták. Festetics I. György fia, László (1785-1846) aláírása Moritz Michael Daffinger festményén olvasható, amelyen a László név Ladislaus formában jelent meg. 4. kép: Daffinger: Festetics László; rajta Festetics László aláírása

Festetics László másodszülött fia, II. György (1815-1883) az Andrássy Gyula vezette kormányban a király személye körüli minisztere volt 1867 és 1871 között. A hivatalos lapban, a Budapesti Közlönyben, mint miniszteri s.k. jelentek meg aláírásával hivatalos határozatai, ahogy azt Liszt Ferenc zeneszerző kitüntetése kapcsán is látható. 5. kép: Budapesti Közlöny. 1867. június 12. 801. oldal

A 19. század második felében az akkori újsághírekben Festetics és Festetich alakban is megjelent a főnemesi család neve, ám néha a Fesztetics névvel is találkozhatunk, ám ezt tekinthetjük véletlen eseteknek is. 1911. június 11-én Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója magyar hercegi címet adományozott Festetics II. Taszilónak (1850-1933). Erről a Királyi Könyvek 72. kötetének 653. oldalától kezdődően olvashatunk. 6. kép: Festetics II. Tasziló hercegi címének bejegyzése a Királyi Könyvekben (részlet)

Festetics II. Tasziló fia, III. György (1882-1941) aláírása egykori tankönyvének borítóján és címlápján látható.
7. kép: Festetics III. György aláírása tankönyve borítóján

8. kép: Festetics III. György aláírása tankönyve címlapján

A képek forrása:
1. kép: A Királyi Könyv 39. kötet 283. oldal https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_39_0001/?pg=137&bbox=1311%2C-1677%2C2504%2C179 2. kép: Királyi Könyvek 49. kötet 172. oldal https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_49_0001/?pg=87&bbox=-28%2C-1972%2C3036%2C-28 3. kép: A Helikon Kastély könyvtára 4. kép: http://www.artnet.com/artists/moritz-michael-daffinger/graf-ladislaus-festetics-de-tolna-comte-ladislaus-fI1y-qCHE3VWfVmHOnZ4mw2 5. kép: https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1867_06/?query=festetics%20gy%C3%B6rgy&pg=84&layout=s 6. kép: https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_72_0750/?image=0&pg=653&bbox=-841%2C-2093%2C2223%2C29 7-8. kép: a Helikon Kastély könyvtára

Két oroszlán és egy daru

Két oroszlán és egy daru

A FESTETICSEK CÍMEREIRŐL

A keszthelyi Festeticsek címere több ízben is változott történelme során, hűen jelezve a család rangjának változásait.

A 17. században a még horvát területen élő Festetics-ősök közül Festetics Lukács egy 1600-ban kelt oklevél értelmében Sassinovec falu bírája volt. Tizenkét évvel később őt és testvéreit, valamint leszármazottjait az egyházi nemesek sorába emelte a zágrábi püspök. Ugyancsak Lukács volt az, aki 1625-ben magyar köznemesi címet kapott II. Ferdinánd magyar királytól. Ezt a nemesi címet örökölték saját és testvérei utódai is. A köznemesi cím mellé címer is járt, amelyben címerállatként szerepel két oroszlán és egy daru. Az oroszlánok a küzdelmet és a bátorságot, míg a daru az éberséget és a figyelmet jelképezi.

1. kép: A Festeticsek köznemesi címere

1772. február 24-én Mária Terézia magyar királynő Festetics III. Pálnak, aki jogi és gazdasági ügyekben fontos és megbízható tanácsosa volt, grófi címet adományozott. a grófi címet ő és családtagjai, valamint leszármazottjaik viselhették. A rangemelés a család címerében is látható, a grófi címet a kilencgyöngyös korona jeleníti meg.

A grófi címer pontos leírása így jelent meg Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal című könyvének 4. kötetében,a mely 1858-ben jelent meg: „A család ősi nemesi czimere: a paizs kék mezejében egy koronán hátulsó lábaikon szemközt álló két oroszlán, első jobb lábaikban kivont kardot tartva. A paizs fölötti sisak koronáján egy lábában golyót tartó daru áll. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös. A grófi diplomában e czimer bővülést nyert: ugyanis a paizs fölé helyezett grófi koronán három koronás sisak áll, a jobboldalinak koronájából egy vörös zászló-nyél, egy kard, egy aranynyal szegélyzett zöld zászló hold és csillaggal, és egy vörös kék zászló nyulik föl. A középső sisak koronáján a daru áll. A baloldali sisak koronájából balra nézve egy arany sörényü egyszarvú nől ki. A paizst telamonok gyanánt két vad ember tartja, egyik kezével mindenik egy nagy botra támaszkodik.”

2. kép: A Festeticsek grófi címere

1911. június 21-én Ferenc József magyar király gr. Khuen-Héderváry Károly hivatalos ellenjegyzésével magyar hercegi címet adományozott Festetics II. Tasziló grófnak. A hercegi méltóság II. Taszilót és halála után elsőszülöttségi joggal törvényes fiúutódai használhatták. (1933-ban fia, III. Festetics Györgyöt, az ő halála után, 1941-től Festetics IV. Györgyöt nevezték Festetics hercegnek 1947-ig, mert az 1947. évi IV. törvény eltörölte a magyar nemesi címek és rangok használatát.)

A Festeticsek címere a hercegi cím miatt újra átalakult: eltűnt a kilencgyöngyös korona, helyette megjelent a hercegi címet jelző ún. zárt címer.

3. kép: Buda 1686-os visszafoglalása – Benczúr Gyula festményén

A Királyi Könyvek 72. kötetében szerepel az új címer leírása, amely így szól: „Csücskös talpu álló paizs, melynek kék mezejében lebegő koronán két egymással szembe fordult, vörös nyelvét kiöltő, kétfarkú arany oroszlán ágaskodik, mindegyik arany markolatánál és pengéjénél fogott egyenes meztelen kardot tartva. A paizsra helyezett, jobbrafordult koronás nyilt lovagsisakdisze: a koronán álló, fölemelt jobb lábában követ tartó daru. A sisaktakaró mindkétfelől kék-arany. A paizst alatt kék szalagon lapidáris arany betükkel irva: DEUM TIME REGEM HONORA jelige olvasható. Az egész czimert herczegi korona alatt hermelinnel bélelt biborpalást takarja.”

 

A képek forrása:
1. kép: Révai Nagy Lexikona. 7. kötet (1913) 455. oldal
2. kép: Nagy Iván: Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. 4. kötet. 1858
3. kép: Helikon Kastély Könyvtára