„Milly élethűek e vonások, hogy tükrözik vissza e nagy lelket!”
2024-ben Széchenyi István édesanyja, Festetics Julianna halálának 200. évfordulójára emlékezünk. A keszthelyi Festetics-kastély gyűjteményében sajnos nem található arckép a grófnőről, fiáról azonban egy különleges portré látható a kiállításon. Bár az élete végéhez közeledő Széchenyit ábrázoló szobor Festetics Julianna halála után több mint 30 évvel készült, a műalkotás felidézi a két történelmi család, a Széchényiek és a Festeticsek egyesülését megtestesítő államférfit, akiben tovább élt az édesanyán keresztül a Festetics család hazát szolgáló tenni akarása.
A Festetics-kastély enteriőrkiállításán, a zöld szalonban látható a Széchenyi Istvánt ábrázoló bronz mellszobor. A mű a kastély eredeti berendezéséhez tartozott: a Festetics III. György idejében, 1940 körül készült archív fotókon a nagykönyvtárban áll az egyik pulton.
A bronzszobor Hans Gasser (1817–1868) osztrák festő és szobrász műve, ahogy ezt a szobor hátulján lévő HG jelzet is bizonyítja. Gasser a bécsi művészeti akadémián és Münchenben tanult. Inkább szobrászként vált jelentőssé: híres épületplasztikái mellett portrékat is készített. Európa számos városában dolgozott, végül Pesten halt meg. Bécsi műhelyében tanítványa volt többek között Izsó Miklós és az akkor még szobrásznak készülő Lotz Károly.
A Széchenyi-szobor mintázása 1858 augusztusában kezdődött Döblingben. (Az agyagból megmintázott arcmás után fehér márványból készült el a végleges mű, illetve többek között a kastélyban látható bronzmásolat.) Széchenyi naplójában kétszer említi a szobrász látogatását. 1859. november 29-én csak a nevét, és 1860. március 8-án (halála előtt éppen egy hónappal), amikor a művész a szobron az utolsó simításokat végezte: „Meglátogat Madame. Gasser, hogy befejezzen.” Széchenyit felesége vette rá, engedje meg, hogy Gasser szobrot készíthessen róla a család számára. Az első ülésre a gróf kezelőorvosa, Rudolf Gussmann így emlékszik: „A gróf tiltakozott, minek többszörösíttessék egy oly lény, ki a maga csupa egyedüliségében is ráunt magára. A gróf nem ült, hanem a szobában mindig fel s alá járt, a grófné ült a félárnyékban, figyelve, hogy mi lesz. A gróf nyugtalan, a művész nyugtalan, csak a grófné akart mindenkit szelíd szavakkal csillapítani. Mintha azt mondaná a gróf: »Érdemes-e fáradságra az én fájdalomban feloszló létemet agyag és márványban halhatatlanítani?«”
Josef Kriehuber osztrák festő, litográfus Hans Gasser szobra alapján készített egy litográfiát, amelyet a mellszobor mellett Széchenyi legjobb öregkori ábrázolásának tartanak. A grafika egy példánya megtalálható a Helikon Könyvtár gyűjteményében. (Felirata: Gasser után Kriehuber.)
Kriehuber portréiról volt híres, készített arcképet többek között Deák Ferencről és Liszt Ferencről is, de Beethovent, Schubertet és számos politikust és arisztokratát is megörökített.
Werfer Károly „műnyomdája” még 1860-ban megjelentette Kriehubernek a Gasser-szobor alapján készült portréját. Ugyanő kiadott egy kőnyomatot Ludwig Angerernek a szoborról készült fényképéről. A nyomat egy példánya ugyancsak megtalálható a Helikon Könyvtárban.
A Széchenyi halála után készült öregkori arcképek szinte mindegyikének Gasser szobra volt a mintája. A szobor nemcsak komoly művészi színvonalat képvisel. Jelentősége elsősorban abban áll, hogy élő modell után készült, így az egyetlen hiteles portré, amely 1848 után készült Széchenyiről.