A Helikon Kastélymúzeum Hintókiállítása az egykori istálló és kocsiház épületében, a 18.-19.század főúri életformájához kapcsolódó lóvontatású járműveket mutatja be. A kiállítás sokszínű és jelentős darabszámú anyaga átfogó képet ad a fogatolás történetiségéből.

Ehhez a témához kapcsolódóan, egy meghatározó fordulatot hozó fejlesztés történt a személyszállítás területén a 15. században a Komárom megyei Kocs községben. Itt készítették azokat a könnyű személyszállításra kialakított gyors járműveket, melyeket kezdetben kocsi-szekérnek, a későbbiekben kocsinak neveztek. Ezek a járművek fokozatosan egész Európában elterjedtek és nagy népszerűségnek örvendtek. A kocsi elnevezés minden európai nyelvben megmaradt és ezt a mai napig őrzi az adott nyelvek megfelelően módosított formában.

A Hintómúzeum kiállításából, hiányzott ennek a meghatározó járműnek az eredet hű másolata, csak egy kis modellen keresztül tudta a látogatók számára prezentálni.

Az Autós Nagy Koalíció elnökével Knezsik István Úrral régóta jó kapcsolatot ápol a múzeum, mivel az évente megrendezésre kerülő Autó Motor Tuning Show rendezvényre, rendszeresen meghívást kap egy-egy érdekes darab kiállításának lehetőségével.

A 2020-as évben egy beszélgetés alkalmával, Knezsik István Úr felvetette azt az ötletet, hogy készítsük el az első kocsi eredet hű másolatát a mester embereink által és Ő az ANK által finanszírozza a projektet.

A feladatot vállaltuk és örömmel éltünk a lehetőséggel.

A Kocson lévő Kocsimúzeum vezetőjével Dobos Gáborral történő konzultációt követően Varga Zoltán a Hintómúzeum vezetője elkészítette a méretezett terveket, itt több szempontot is figyelembe kellett venni, mivel konkrét leírások nem állnak rendelkezésre az eredeti kocsira vonatkozóan. Ezért a korabeli utazók beszámolóira, valamint Jeremias Schemel 1568-ban készített rajzára alapozva sikerült elkészíteni a részletes tervet.

Ezek alapján, a konkrét munkákat a Hintójavító és restaurátor műhely szakemberei Takács Ferenc és Kollár Imre végezték. A jármű kialakításában meghatározó szerepet játszó vessző fonatot a badacsonytomaji Hidvégi család készítette el.

Ezeknek az ügyes szakembereknek köszönhetően készült el a korabeli közlekedést forradalmasító darabnak az eredet hű másolata, mely 2022. márciusától megtekinthető a Hintókiállításon.

A közlekedés mindig fontos szerepet játszott az emberiség életében és fejlődésében. Ennek köszönhető, hogy folyamatosan bővült az élettere, új területeket hódított és ismert meg. A hadi és kereskedelmi utak fontos szerepet játszottak, a kontinensek életében a világ minden részén. Európában is fokozatosan fejlődött a közlekedés mely a 19. század végéig a lóvontatású járművekre volt alapozva. A magyar kerekes járművek kultúrája a honfoglalás korától ismert, ekkor a szekerek és taligák szolgálták a teher és részben a személyszállítás feladatait.

A középkori Európa lényeges fejlesztéseket vitt végbe a szekér konstrukciójának és a fogatolásának a fejlesztésében.

Ezek a járművek azonban nehézkesek, robusztusak, a gyors haladásra alkalmatlanok voltak, a fő cél még a terhelhetőség volt ezeknél a járműveknél.

A kocsi szó először 1494-95-ben szerepel írásos dokumentumokban. Számadások között szerepel olyan udvarbeli utazások költsége, ahol rögzítették, hogy mennyit fizettek a Kocs falubeli szekereseknek. Kocs település, kitüntetett fontos útvonal mellett helyezkedett el, Buda és Bécs között. Így az itt lakók jelentős része foglalkozott járműkészítéssel és fuvarozással. A település külföldi utazók által is gyakran látogatott volt. Ezért a személyszállításban felmerült gyorsabb közlekedés igénye váltotta ki a könnyű és gyors járművek kialakítását, melynek köszönhetően a kor innovációs tevékenységének folytán forradalmasították az itt tevékenykedő mesterek a személyszállítást az akkori igényeknek megfelelően.

A jármű első részletes leírását, külföldi utazók emlékezéseiből ismerhetjük meg, melyek elismerően szólnak az új fejlesztésű járművekről. Kiemelik gyorsaságát, hosszú folyamatos haladását és az akkori elvárásokhoz képest a kényelmes utazás lehetőségét. A kocsi használatának kezdetét sokan kötik Mátyás királyhoz, főleg attól az időtől számítva mikor elfoglalta Bécs városát és ott sok időt töltött. Ekkor megélénkült a forgalom Buda és Bécs között.

A két város közötti távolságot a gyorskocsi szolgálat mindenkor négy személlyel és hármas fogatolással egy nap és egy éjszaka tette meg, a korabeli leírások szerint. Ez annak a fejlesztésnek volt köszönhető, hogy a kocsi felépítése célirányosan annak funkcióját helyezte előtérbe. Így nagyon könnyű volt, megépítésénél kevés vasat használtak fel, így a fa szerkezeti elemek kerültek előtérbe. Ezért a lovakat nem kellett sűrűn cserélni, ezáltal a haladás folyamatos volt. Három ló volt befogva elé, ebből kettő húzott, a harmadik, (lógós) nem volt terhelve, ezért mindig ott volt a tartalék erőforrás.

A formai kialakítás a fűzből fonott kas és a párnák, bárány és kecske bőrök, a kényelmet, az ülésként szolgáló ládák a csomagtartó funkciót is ellátták. Az első és hátsó kerék méretbeli különbsége a kanyarodási lehetőségen javított.

Ez a jármű folyamatosan egész Európában népszerűvé vált és a későbbiekben az egész világon a kocsizás alapjait határozta meg.

Ennek a bizonyítékául szolgál, hogy a világ számos nyelvében a kocsi szó, az adott nyelvnek megfelelő formálódásával a mai napig megtalálható.